Sokat gondolkodom az utóbbi időben a női barátságokon. Barátságok, haverságok jöttek mentek, egyik hosszabb, másik rövidebb volt.
Voltak köztük nagyon jónak hitt barátságok, voltak köztük komoly csalódások. Persze ezzel újat nem árulok el, tudom.
Viszont mostanában feltűnt egy párhuzam, amit számomra igen aggasztó. Sok barátság tönkremegy azért, mert a másiknak gyereke lesz. Na ez fura, nem?
Nézzük az anya oldalt. Megváltozik az élete, már teljesen más dolgok lesznek fontosak számára. A bulik, a szórakozás, a nyüzsgés helyét felváltják a pelenka, etetés, tápszer, kipirosodott popsi, majd bölcsőde, óvoda, stb.
A gyerektelen barátnő meg megmarad ott, amiben együtt voltak barátok.
De valóban így kell ennek történnie? Valóban le kell nézni azt, akinek nincs gyereke és el kell lökni?
Vajon miért gondolják azt a gyerekes anyukák, hogy ők már jobbak, többek, mint gyermektelen társaik?
Vagy esetleg önmagukkal nincsenek megelégedve? Esetleg önmaguktól félnek, hogy a beszűkült, pelenka és babpopsi körül lévő gondolataikon nincs túl semmi? Hogy nem tudnának már a másikkal beszélni?
Utána meg kiborulnak persze, hogy nekik nincs életük, és a feszkót a családjuk kapja.
Kedves anyukák! Valóban, a gyerektelen nők nem feltétlen szeretnének egy 2-3 órás beszélgetésben csak a pelenkákról és babpopsikról hallgatni, de ha valódi barátról beszélünk biztos, hogy ez a téma is belefér.
Egyet nem szabad elfelejteni, hogy ti is kérdezzétek a másikat és valóban érdekeljen, amit mond.
Ti nem gondoljátok, hogy nektek is jót tenne tudni mást is a külvilágról?
Hivatkoztok arra, hogy nincs aki vigyázzon a gyerekre. Na ez nettó baromság. Hogyne lenne. Csak ti annyira rákattantok az anyaszerepre, hogy azt hiszitek csak ti vagytok a jók a gyereknek, csak ti tudjátok megfelelően ellátni, hiszen élvezitek a mindig is hőn áhított "nélkülözhetetlen" szerepet.
Persze amikor a gyerek már nagyobb lesz, akkor ismét rájöttök, hogy hoppá, kellenének a barátok, hova is lettek, csak akkor már késő. Annyira más irányba ment az életetek, hogy esélytelen visszakapni a régi barátságokat.
Ha egy picit is felbosszantott az írásom, akkor rossz hírem van, valahol magatokra ismertetek.
Javaslom gondoljátok át. A gyerektelen barátok semmivel sem lettek rosszabbak. Persze, nem fogtok úgy bulizni, mint régen, de ha magatoknak jó életet akartok, ne zárjátok ki őket belőle, csak azért, mert a bűne az, hogy nincs gyereke.