Annyian annyi féle érvet sorakoztatnak fel amellett, miért nem szeretnének gyereket.
Mint sokan másokat, engem is borzasztóan bosszantanak az elviselhetetlen gyerekek. Nyilván lehet ezeket a szülőkre kenni, de végső soron a gyerek az, aki bosszant. A legújabb trend, hogy mindent engedjünk meg a gyereknek, meg rohanjunk, ha baja van. Nevelnek életképtelen, csimpaszkodó kis majmokat és csodálkoznak, hogy néhány embernél kiverik a biztosítékot.
Engem még illemre, önállóságra, mások tiszteletére tanítottak arra, hogy csak olyat tegyek, amivel másoknak nem ártok. Ma már ezt a gyerekeknél rég nem látni. Teszik, ami tetszik nekik úgy, ahogy éppen adott pillanatban számukra jónak ígérkezik. Felelősségvállalás semmi, mindenki más a hülye, csak ők nem. Mintha minden gyerek lassan narcisztikus lenne. Ez is érthető, hiszen azt hallják, hogy ők csodásak, tökéletesek, és azt élik meg, hogy nekik a szüleik is az alattvalóik, ezáltal azt gondolják mindenki az, és ők felsőbbrendűek.
Nyilván mondhatják, hogy a te gyereked majd úgy neveled, ahogy te akarod, de annak a gyereknek a fent említett emberekből álló társadalomban kell majd élnie, és mint adott esetben önálló, lojális, illemtudó ember, egy különc lesz egész életében, aminek a nehézségeit senki nem kívánná a saját gyerekének.
Ha ez nem lenne elég ott van a saját önzőség is. Ma Magyarországon nem lehet megélni egy fizetésből, a nőnek is dolgoznia kell és nem csupán 4 órában. 8 órás munka mellett gyereket nevelni, egyik oldalnak sem jó. A karriert nem lehet építeni, hisz a gyerek folyton beteg, vagy nyűgje van, vagy venni kell neki valamit, tehát nem lehet maximálisan a munkára koncentrálni, másrészt, ha már gyereke van valakinek, arra egy jó szülő figyel, taníttatja, amire nincs lehetőség megfelelően egy karrierépítés mellett. Nyilván van, aki azt mondja megoldja, de biztos vagyok benne, hogy később ki fog jönni valamelyik oldalon, hogy nem tudta a maximumot adni.
Ezen kívül a házasságok/párkapcsolatok nagy rész megy tönkre a gyerek miatt, mert már nincs idő figyelni a párunkra. Van, akinek ideje lenne, de a gyerek körüli zsongás miatt el is felejti, hogy azzal is kellene vagy magától értetődőnek veszi, hogy ott van mellette a másik.
Nyilván az is fontos tényező, hogy sokan nem szeretnék a saját, jól kialakított életüket elveszíteni. Nem azért küzdöttünk, hogy minden szemétbe menjen. Nekünk is csak ez az egy életünk van, mi is szeretnénk jól érezni magunkat benne, és nem csak, mint valami rabszolga a gyereknek élni.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a barátaink nagy részét is elveszítjük egy gyerek születésekor, hiszen egy jó összejövetelt nem tudunk intézni anélkül, hogy ne kelljen ott is a gyerekkel foglalkoznunk.
Ha ezt mind figyelembe vesszem, akkor az én meglátásom alapján akkor tudok jól felnevelni egy gyereket, akkor maradhat meg a gyerek ellenére is a saját életem, és lehetek én is kiegyensúlyozott és boldog, ha van bébiszitterem, akire rábízhatom akkor, amikor olyan dolgot szeretnék tenni, amivel saját magam töltöm fel, akár edzés, akár baráti összejövetel, stb., ha van házvezetőnőm, aki elvégzi azt a munkát, amit 8 órás munka és gyereknevelés mellett már nehéz lenne. Ha van kertem, jól jön egy kertész is természetesen.
Ha mindent végiggondolok ez lenne a minimum ahhoz, hogy én boldog legyek és kiegyensúlyozott, gondosan, és figyelmesen fel tudjak nevelni egy gyereket, és ne csak valami lelki roncsot, mindemellett legyen saját életem és a páromnak is megfelelő társa tudjak lenni.
Én, ha valaha akarnék gyereket, akkor csakis így, mert amit látom, amilyen gyerekek, kisfelnőttek vannak, olyat én nem szeretnék magaménak tudni, és a megfigyeléseim alapján a fent említett hiányosságokból, hibákból adódóan lettek olyanok, amilyenek.